„Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: "Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak." Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél az elpusztulástól, s a nehéz időkből kiszabadítottál. Ezért magasztallak és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét. Kisfiú koromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban.
A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána. Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedő szőlő. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem. Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem. A segítségével előbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott.” (Sir 51,10-17)
A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána. Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedő szőlő. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem. Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem. A segítségével előbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott.” (Sir 51,10-17)
November 18. Vasárnap, Évközi 33. vasárnap.
A kis képekre kattintva megtekintheti a hirdetés részleteit teljes méretben.
Hirdetés 1. oldal
Hirdetés 2. oldal