Budapest XV. kerületében, a rákospalotai Széchenyi tér közepén, szabad térségen, fákkal körülvéve áll a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt neoromán stílusú főplébánia templom. A Főplébániához tartozik a Kossuth Lajos utcában, a lakótelep panelházai között megbúvó kis barokk templom, amely Palota középkori egyházát rejti magában. A templom a Szentháromság tiszteletére van felszentelve.
Címjegyzék:
- Rákospalota és környéke az Árpád-korban
- Palota falu a középkorban
- A török uralom palotán
- Palota és környéke a XVIII.-XIX. században
- Palota, mint a fóti uradalom része
A templom rövid története:
1884: Önálló lelkészség alakul Beller Imre lelkész vezetésével.
1889: Templomépítő Bizottság alakul. Beller Imre 1000 osztrák Ft-al és számtalan előkészítési munkával megalapítja a Beller-alapítványt új templom építésére.
1891. augusztus 2: népgyűlésen szavazzák meg egy új templom építését
1893. szeptember 29: Schuszter Konstantin váci püspök plébániai rangra emeli a lelkészséget (alapító bulla)
1893. október 15: Beller Imrét plébánosi rangra emelik
1895. február 8-án meghal Beller Imre. A plébánia vezetését Chobot Ferenc plébános veszi át.
1896. október 25: a Templomépítő Bizottság Balassa Ernő építész terveit és a költségvetést bemutatja a püspöknek.
1896. november ll: a püspöki jóváhagyja az új templom építését.
1896. december 10: Chobot Ferenc plébános megteszi az első kapavágást az új templom építésére.
1896-ban Schuszter Konstantin váci püspök alapító levelet készíttetett az új templom építés finanszírozására.
1897. május 26: a templom építésére építési szerződés készül Kronfusz Mátyás és Sturm Károly építési vállalkozókkal a kőművesmunkákra, Brunovszky Ferenc lakatos mesterrel a lakatos és kovács munkákra.
1900 június 29: az oltárt felszenteli és a templomot megáldja Jung János rosaliai püspök.
1902-ben a plébános átköltözik a Fő utcai plébániára.
1909: a templom teljes felépülésének ideje. A freskókat Linek Lajos festi, a szobrászmunkákat Frank Kálmán végzi. Az oltárokat, a szószéket és a gyóntatószékeket Komáromy Lajos készíti el.
1927: Ádám Rezső rozsnyói festő fejezi be a templom festését.
1928. május 2: Hanauer Á. István váci megyéspüspök megáldja a megszépült templomot.
A világháborúban erősen megrongálódik a templom.
1989: befejeződik a templom külső (tető, torony) és belső (festés) felújítása.
1996: a templom kriptájában urnatemetőt alakítanak ki.
1993: a plébánia az egyházmegyei határrendezés során a váci egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez kerül.
A „capellanus expositus” eleinte a kistemplom melletti iskolában lakott. 1895-ben felépült egy négyszobás plébánia, majd 1902-ben a plébános átköltözött a Fô úton épült plébániába. Ezt az épületet 1951-ben elvették. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétôl az esztergom-budapesti fôegyházmegyéhez.
Rákospalota története:
Rákospalota és környéke az Árpád-korban: /Lap tetejére/
Rákospalota és közvetlen környéke a Szentendrei sziget déli csúcsánál, a Dunába ömlő Szilas patak mentén helyezkedik el, Káposztásmegyer közvetlen szomszédjaként. A terület jó része homokdombokból áll és ezek iránya mindig északnyugat-délkelet volt. Ugyanezt az irányt követik nagyjából a patakok is, különösen a Csömöri, a Szilas és a Rákos patak. A mocsaras patakok hajdan változtatták a medrüket. A mocsarak közül még a 19. század végén is megvolt - körülbelül Újpest, Palota és Zugló határán - az István telepnél fekvő ún. Gyáli tó, amelynek vizét - a IV. kerületi Bocskai út nyomvonalát követve - a gyáli patak vezette le a Dunába. A terület fejlődésére feltétlenül hatottak ezek a domborzati és vízrajzi viszonyok.
A régészeti leletek igazolták, hogy honfoglalás kori őseink a 9. század végén megszállták e területet és a Szentendre - Dunakeszi vonaltól délre telepedtek le. Az 1905-ben Rákospalotán Bezerédy Adorján telkén női sírt találtak, gazdag mellékletekkel, a 10. század első harmadából. Ez időbő1 származik az a két sír is, amelyet 1943-ban a Szerencs utcai ejtőernyős torony mellett tártak fel. Ezek egy 8. századi avar temető sírjai között helyezkedtek el. A leletek alapján egy 10. századi köznépi temető első két sírjának vélhetjük őket. A honfoglalás kori leletek azonban településtörténeti kérdésekre nem adnak választ. A Szilas, Mogyoródi, Csömöri patakok vidékének története jelenleg csak az Árpád-kortól körvonalazható. Anonymus krónikája, melyet a 12-13. század fordulóján írtak, úgy tudja, hogy Árpád magyarjai, amikor a Dunántúl megszállására indultak, a megyeri révnél keltek át a Dunán.
A két egymással szemben fekvő Megyer - Békás- és Káposztásmegyer helye régészetileg is kimutatható. A Káposztásmegyeri Vízmű területén helyezkedett el a középkori Megyer falu. Ezen a környéken volt a falu „4 öl széles, és 6 öl hosszú, régi, jól keletelt falusi egyháza" ahogyan ezt egy 1877- es forrásból megtudhatjuk. Romjai az 1960-as években végzett földmunkák során semmisültek meg. Megyer falutól néhány km-re körvonalazhatók a következő település határai 1892-ben Rákospalotán a Sín utcában az ún. Püspök villa környékén 120 sírt tárt fel Posta Béla. (I. László /1077-1095/ és III. Béla 11172-1186/ pénzei vel keltezve.)
A temetőhöz tartozó falu talán az egykori Kőrakásdűlőben volt, ahol a Szilas patak déli oldalán középkori település nyomait találták meg. Ugyancsak középkori település nyomaira találtak a rákospalotai Kossuth Lajos utca 39-41. sz. telkek környékén. Az itt álló r.k. templom barokk köntöse magában rejti az Árpád - kori és a gótikus (késő középkori) templomot, amely a középkori Palota plébánia egyháza volt. A település a környék legnagyobb és legjelentősebb középkori faluja volt. A Szilas pataktól délre, Palotaújfalu és az Őrjáró tér között feküdt egy Árpád-kori település: 1914-ben itt egy középkori templomromra akadtak, melyben római kövek is voltak. 1947-ben az Őrjáró téren hét sírt tártak fel, kora Árpád-kori ún. „S” végű hajkarika melléklettel. A falu a középkori Regtelekkel azonosítható.
A település neve 1347-ben fordul elő, amikor per folyt egy három ekealjnyi Regtelöknek vagy Regvölgynek nevezett föld birtokáért. Ezt a birtokrészt, mint a királyi regősök (udvari mulattatók) birtokát, az itteni királyi népek kihalása után Loránd ispán egy aranyvizsgálónak adományozta. A Rákos patak torkolatától délre feküdt Besenyő falu, amely a magyarokhoz csatlakozó, katonáskodó, török eredetű nép települése volt. A 14. századtól Besenyő az óbudai káptalan birtokában volt, és plébánia templomáról Szent Lászlónak is nevezték. A mai XV. kerület területe írott forrásokban először 1245-ben fordul elő. Ekkor IV. Béla király szántóföldet és rétet adományozott a margitszigeti premontrei kolostornak Pardeu Faluban, két malmot is kaptak, amelyek a Rákospatak mellett voltak. Pardeu vagy Pardi központja
ugyan a mai XlV. kerületre esett, de határa átnyúlt a mai XV. kerületbe is. A 14. században a falu egy róla elnevezett család birtokában volt.
Szentmárton falut a Csömöri patak mentén, a régi Forrás dűlő vidékén találták meg a régészek. A falut cserépedény töredékek, templomának, temetőjének helyét csontok jelezték a dombon. A Csömöri patak mentén Palotától északra még egy 13. századi település és templommaradványt rögzítettek a régészek. A lelőhelyek bemutatása után látható, hogy a települések az ország más vidékeihez hasonlóan sűrűn, egymástól 1,5-3 km távolságban helyezkedtek el, a hosszúkás dombok patak felőli oldalán. Az Árpád-kori települések
egy része az 1241/42-es tatárpusztítás következtében pusztult vagy néptelenedett el.
Palota falu a középkorban. /Lap tetejére/
Palota eredeti neve Nyír volt. Ilyen néven szerepelt először egy 1281-es peres oklevélben. A felek megvonták a határt Pest és a domonkos apácák Jenő faluja között. E szerint az a Dunánál a Pestet körülvevő nagy ároknál kezdődött, átment a Vácra vezető nagy úton és keletre haladt, érintve két utat, melyek közül az egyik Nyír, a másik Pardeu faluba vezetett. Györffy György, a neves történész a Nyírre vezető utat a mai Dob utca-István út, a Párdira vezetőt pedig a Rákóczi - Thököly - Szugló utcák nyomvonalával azonosította.
Egy 1346-os oklevélben fordul elő először Palota neve, a Regtelök birtokért folyó perben. Ezt a földet Loránd ispán egy aranyvizsgálónak, budai esküdt polgárnak, azaz a városi tanács tagjának adományozta. Palota ura is Loránd ispán volt. Egy 1357-ben kelt oklevél Nyír, másképpen Palota néven szerepel a fal u, és ez azt bizonyítja, hogy az 1281-es oklevélben említett Nyír Palotával azonos. Györffy a Nyírből lett Palota nevét azzal magyarázta, hogy a 13. század második felében, vagy a 14. század elején egy palota állhatott itt, amelyet feltehetően a gazdag Loránd ispán építtetett és így változott a falu neve Palotára. Magyarok lakta vidék volt. Loránd ispán a 14. század közepén Magyarország egyik legtekintélyesebb városi polgára volt.
Az első adat 1330-ból ismert róla, Buda első választott polgára volt. Bár a család német eredetű volt, idővel Palotai Lorándfi néven beleolvadt a magyar nemességbe. Az utolsó budavári esküdt a családból Lorándfi István bíró fia, László 1401-1402-ben. Palotát a család még egy ideig kezében tartotta, de Budáról kiszorult és elszegényedett Palotai család a 15. század közepén már nem tudta birtokait megőrizni. 1451-ben Szilasi Vince váci püspök volt Palota és Sikátor ura. A 15. századi oklevelek szántóföldeket, kaszálókat említenek a falu környékén, a lakók gabona-, len-, kendertermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.
A török uralom Palotán /Lap tetejére/
Buda 1541-es elestével vette kezdetét a török uralom Pest körzetében. Az 1546-os összeírásban a „puszta” falvak között szerepel Palota, Ecser, Halom, Szentlőrinc, Szentmihály, Káposztáskeszivel (Dunakeszi) együtt, Ali bin Nasuh tímár birtoka volt. A 15 éves háború idején e helységek hosszabb-rövidebb időre néptelenné váltak, de a háború elmúltával visszajött a lakosság, vagy újak települtek. Pongrácz György püspök 1675-ös váci egyházmegyei Informátionjában Palota ekkor lakott volt. 1636-ban a falu Ujfalussy Gergelyé lett, aki magyar jobbágyokat telepített ide. 1683-ban portaszáma alapján a megye közepes nagyságú települése volt. A török elleni felszabadító harcok alatt a Pest környéki falvak lakói - így a palotaiak is - elhagyták a falvakat. 1690-ben Palotát „néhány nyomorult, nincstelen lakos lakja”.
Palota és környéke a XVIII-XIX. században /Lap tetejére/
Amint láttuk 1636-ban Palota, Fót, Sikátor és Káposztásmegyer puszta Ujfalussy Gergelyé volt és egy évszázadig maradt a család birtokában. 1749-ben Mária Terézia császárnő Galántai Fekete György helytartósági tanácsosnak adta a fóti uradalmat, akitől fia, Fekete János örökölte. 1794-ben 15 évre bérbe adta Batthyányi József hercegprímásnak. 1808-ban özv. gróf Károlyi Józsefné, gróf Waldstein Erzsébet megvette a fóti uradalmat fiai: Károlyi István, László és György részére.
Palota, mint a fóti uradalom része. /Lap tetejére/
Palota 1848 előtti történetét az úrbérrendezési per, a legelő elkülönítés, határfelmérés zárta le. Az 1848-as jobbágyfelszabadítási törvény itt is megnyitotta a kapitalista fejlődés útját. Az 1848. évi 24. Tc .értelmében a községek felszabadultak a földesurak magánhatalma alól, és a közjog területére léptek. A községi önkormányzat vezetésével, Rákospalota 1871-re nagyközséggé fejlődött, mert a főváros közelsége igen ösztönzően hatott rá. Az 1846. július 15-én megnyitott első magyar vasúti pálya, -a váci-, Palota életét is felpezsdítette. Sőt 1872-ben az addig a Kálvin tértől Újpestig közlekedő lóvasút vonalát meghosszabbították Palotáig. Hamarosan a pesti polgárok igen kedvelt kirándulási- és nyaralóhelyévé vált, nyaralótelep is épült. A földek kiparcellázását még Károlyi István kezdte meg 1831-ben, és ezzel megvetette Újpest alapjait, amely 1840-ben önálló község lett. A lakosság számának növekedésével folytatódtak a parcellázások, és ezek közül a legnagyobb az ún. községi földek kialakítása volt. Így jött létre a Széchenyi-telep, amely községgé szerveződött és 1910-ben Pestújhely néven önállósult.
Palota településmagját az Ófalu képezi, a mai Kossuth Lajos utca környéke, a középkori eredetű Szentháromság templom körül. Az Ófalutól a vasút felé haladva és attól északra épültek a 19. század második felében a pesti polgárság nyaralói, villái, és alakult ki a Kertváros. Az Ófalutól délre, a Hubay Jenő tér környéke a városházával, a r.k. templommal, üzletekkel, kisvárosias jellegű központot alkot és szintén a 19. század végén formálódott. Ettől délre a 20. század fordulóján alakult ki a nagy területű kertes-családi házas településrész, ahol a fejlődő és városiasodó nagyközség új, állandó lakosai települtek le.