A SZENTSÉGEK-ről
1114 "A Szentírás tanításához, az apostoli hagyományokhoz (...) és az Atyák egyöntetű tanításához kapcsolódva valljuk, hogy az új Szövetség valamennyi szentségét a mi Urunk Jézus Krisztus alapította".
1131 „A szentségek a kegyelem hatékony jelei, melyeket Krisztus alapított és az Egyházra bízott, s általuk kapjuk az isteni életet. A látható szertartások, melyekkel a szentségeket ünnepeljük, jelölik és létrehozzák minden szentség saját kegyelmeit. A szentségek gyümölcsöt hoznak azokban, akik a szükséges fölkészültséggel fogadják”.
1133 ”A Szentlélek Isten igéje, és az igét elfogadó hit által készít föl a jól előkészült szívekben. Ilyen esetben a szentségek erősítik és kifejezik a hitet”.
1134 „A szentségi élet gyümölcse egyidejűleg személyes és egyházi. Egyrészt ez a gyümölcs minden hívő számára élet Istenért, Jézus Krisztusban; másrészt az Egyház számára növekedés a szeretetben és tanúságtevő küldetésében”.
1113 „Az Egyház egész liturgikus élete az eucharisztikus áldozat és a szentségek körül forog. Az Egyházban hét szentség van: a keresztség, a bérmálás, az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége, a betegek kenete, az egyházi rend és a házasság”.
(Katolikus Egyház Katekizmusa)
Egyházunk előírásai szerint, a szentségek kiszolgáltatásáról
Keresztség
A keresztség szentsége eltörli a bűnöket, Isten gyermekévé és az Egyház tagjává tesz. A keresztségben nevet és védőszentet kap a megkeresztelt. Más szentségek csak a keresztség után vehetők fel.
Katolikus keresztelést gyermek keresztelése esetén legalább a szülők egyikének kell kérni, lehetőleg a lakóhely szerint illetékes plébánián, de megfelelő okból kérhetik más plébánián is.
Az Egyház kéri, hogy a szülők illetve keresztszülők (ha vannak), a keresztelés előtt oktatáson vegyenek részt. (Ez 7 év alatti gyermek keresztelése esetén szükséges.) Az előkészítő foglalkozások száma és gyakorisága a jog szerint nincs megszabva.
A kereszteléshez szükséges, hogy legalább az egyik szülő vállalja a gyermek katolikus nevelését. A gyermek katolikus nevelésére vonatkozó ígéretet akkor is bizalommal kell fogadni, ha a szülők más (idősebb) gyermeküket korábban hitoktatásra nem járatták.
Keresztszülő lehet az a tizenhatodik életévét betöltött személy, aki alkalmas, és szándékozik is ezt a tisztséget viselni; aki katolikus, megbérmált és az oltáriszentséget már magához vette, a hithez és a vállalandó tisztséghez méltó életet él; nem köti semmilyen törvényesen kinyilvánított kánoni büntetés (pl. Ha házas, egyházilag rendezett házasságban él.); nem apja vagy anyja a keresztelendőnek. Ha a keresztelést végző pap nem tud meggyőződni a keresztszülők alkalmasságáról, saját plébánosuktól kér keresztszülői igazolást.
Aki a keresztszülőség feltételeinek nem felel meg, azt tanúként lehet bejegyezni az anyakönyvbe, ha nincs keresztszülő, akkor a tanú jelenléte is elegendő a keresztség kiszolgáltatásához.
Ha a szülők egyike sem katolikus, de mégis a katolikus keresztelést kérik gyermekük számára, meg kell jelölniük olyan személyt, aki a gyermek katolikus nevelését vállalja, és a keresztszülőség feltételeinek megfelel, a gyermekkel azonos településen lakik, és segíteni fogja katolikus nevelését.
A felnőtt jelentkezőket a plébániák szokása szerint személyesen és gondosan fel kell készíteni.
Nem bocsátható keresztelésre az a felnőtt, aki érvénytelen, és egyházilag nem is rendezhető házasságban él.
Felnőttek keresztelése esetén egyazon szertartás keretében kötelező a bérmálás és az Eukarisztia szentségének kiszolgáltatása is.
Bérmálás
A bérmálás szentségében megerősít a Szentlélek, hogy hitünket bátran megvalljuk, és hitünk szerint éljünk. Ez a szentség segítséget ad keresztségi fogadalmunk megtartásához.
A bérmálás szentségét a hívőknek (már megkeresztelteknek) körülbelül abban a korban kell feladni, amikor értelmük használatára eljutnak, hacsak a püspöki konferencia más életkort nem határozott meg, illetve a kiszolgáltató megítélése szerint súlyos ok mást nem indokol.
A bérmálandónak, amennyiben lehetséges, legyen bérmaszülője. A bérmaszülő feladata azon lenni, hogy a megbérmált Krisztus valódi tanújaként viselkedjék, és teljesítse ezzel a szentséggel járó kötelességeit.
Ahhoz, hogy valaki a bérmaszülő tisztségét betölthesse, meg kell felelnie a keresztszülőkkel kapcsolatban fentebb leírtaknak, a bérmaszülői igazolás szükségességére a keresztszülőknél leírtak vonatkoznak. Hasznos, ha a bérmaszülőséget arra bízzák, aki a keresztszülői tisztséget viseli. Nem katolikus személy bérmaszülősége nem merül fel, mert a bérmálási anyakönyvbe tanút nem jegyeznek be.
A bérmálás előtt kellő felkészülés szükséges. Azok számára, akik hitoktatásra rendszeresen jártak, több éves külön előkészítés előírása nem szükséges.
Bűnbánat szentsége - Szentgyónás
A gyónásban Isten megbocsátja elkövetett bűneinket, segítséget ad, hogy jobbá váljunk. Fontos, hogy rendszeresen végezzünk szentgyónást! Isten azokat is várja megbocsátó szeretetével a bűnbocsánat szentségében, akik már régen nem részesültek benne!
Eukarisztia - Oltáriszentség
Az elsőáldozó az Oltáriszentséget, Krisztus Testét veszi magához. Ez a szentség a lelki fejlődés, a keresztény élet folyamatos segítője, ezért helyes tiszta lélekkel, felkészülten, az elsőáldozást követően továbbra is rendszeresen áldozni.
Az Egyház szándéka szerint az értelme használatára eljutott 7 éves gyermek mielőbb elsőgyónáshoz és elsőáldozáshoz kell, hogy járuljon. Az általános iskolás kor kezdetén kell megtartani a felkészítést.
A felkészülésre jelentkezni a területileg illetékes plébánián vagy a hitoktatóknál, illetőleg más plébánián is lehet.
Felnőttek elsőáldozása és elsőgyónása: Aki meg van keresztelve, egyéni helyzetének megfelelő felkészítés után járulhat e szentségekhez.
Az elsőgyónást már elvégzetteknek gyónni lehet minden katolikus templomban a helyi szokásoknak megfelelő időpontokban, általában a vasárnapi szentmisék előtt.
(A szentgyónás szövegét, a felkészülést segítő szempontokat imakönyvekben, illetve - ide - kattintva, a következő oldalunkon lehet megtalálni.)
A betegek szentségét azok a hívek (megkereszteltek) kaphatják, akik betegség vagy öregség miatt veszélyben forognak, ha ez a veszély nem is közvetlen életveszély. A szentség erőt ad a szenvedés elviseléséhez, egyesíti a beteget Krisztus szenvedésével önmaga és az Egyház javára, esetleg hozzásegít a gyógyuláshoz.
A halállal nem ér véget életünk, hanem más módon folytatódik, ezért fontos, hogy szeretteink ne haljanak meg a bűnbánat szentsége (gyónás) és a betegek szentsége nélkül.
A betegek lelkipásztori ellátását általában a területileg illetékes plébániák végzik, kórházakban a Kórházlelkészi Szolgálat segítségével.
Házasság
A házasság szentsége a házasfelek között örök és kizárólagos köteléket hoz létre, ezért a házasság felbonthatatlan. E szentség segíti a házastársakat, hogy családi életüket rendezetten, hűségben, Isten akarata szerint tudják élni, a gyermekeket felelősen elfogadják és neveljék.
A szentség kiszolgáltatását azon a plébánián kell kérni, ahol, a házasságot kötni akarja a pár. Az esküvő tervezett időpontja előtt kb. 3 - 6 hónappal célszerű jelentkezni a plébánián. Ahhoz, hogy a szentség kiszolgáltatható legyen, legalább az egyik félnek latin szertartású katolikusnak kell lennie. Az esketés helyén adnak eligazítást a szükséges adminisztratív kérdésekről. Ha egyik fél sem lakik az eskető plébánia területén, az esketés megengedettségéhez legalább az egyik fél lakóhelye szerinti plébánostól elbocsátó, vagy megfelelő főpásztori intézkedés szükséges.
A házasságkötés előtt álló párokat kellően fel kell készíteni.
Az Egyház életének központi eseménye, csúcspontja és forrása a szentmise. Minden szentmise húsvét titkát, Krisztus megváltó áldozatát teszi jelenvalóvá. A hívek számára vasárnaponként kötelező szentmisén részt venni.
Az ország összes templomának miserendjéről tájékozódni lehet a www.hirporta.hu oldalon.
1536 Az egyházi rend az a szentség, mely által a Krisztustól Apostolaira bízott küldetés teljesítése folytatódik az Egyházban az idők végezetéig: tehát az apostoli szolgálat szentsége. Három fokozata van: a püspökség, az áldozópapság és a diakonátus.
1591 Az egész Egyház papi nép. A keresztség miatt minden hívő részesedik Krisztus papságában. E részesedést nevezzük a "hívők általános papságának". Ezen az alapon és ennek szolgálatára Krisztus küldetésében más részesedés is van, nevezetesen az egyházi rend szentsége által kapott szolgálat, melynek feladata, hogy Krisztusnak, a Főnek nevében és személyében szolgáljon a közösségben.
1592 A szolgálati papság lényegében különbözik a hívők általános papságától, amiatt, hogy szent hatalmat ad a hívők szolgálatára. A fölszentelt szolgák Isten népe szolgálatát a tanítás (a tanítás feladata), az istentisztelet (liturgikus feladat) és a lelkipásztori irányítás (irányítás feladata ) által végzik.
1593 A fölszentelt szolgálatot kezdettől fogva három fokozatban adták át és gyakorolták: a püspökök, a papok és a diákonusok fokozatában. A szentelés által adott szolgálatok az Egyház szerves struktúrájában nem helyettesíthetők: püspök, papok és diákonusok nélkül nem lehet szó Egyházról. [92]
1594 A püspök az egyházi rend szentségének teljességét kapja, mely beiktatja őt a püspöki kollégiumba és a rábízott részegyház látható fejévé teszi. A püspökök mint az apostolok utódai és a püspöki kollégium tagjai Szent Péter utóda, a római Pápa tekintélye alatt részesei az egész Egyház apostoli felelősségének és küldetésének.
1595 A papok a papi méltóságban kapcsolódnak a püspökökhöz, ugyanakkor tőlük függenek lelkipásztori hivataluk gyakorlásában; arra hivatottak, hogy a püspökök gondos munkatársai legyenek; püspökük körül presbitériumot alkotnak, mely vele együtt felelős a részegyházért. A püspöktől kapják a plébániai közösség hivatalát vagy a konkrét egyházi feladatot.
1596 A diákonusok az Egyház szolgálatának feladataira szentelt szolgák; nem kapják meg a szolgálati papságot, hanem a szentelésük nagyon fontos feladatokat bíz rájuk az Ige szolgálatában, az istentiszteletben, a lelkipásztori vezetésben és a szeretet szolgálataiban, mely feladatokat püspökük lelkipásztori tekintélye alatt kell megoldaniuk.
1597 Az egyházi rend szentségét kézrátétellel szolgáltatják ki, melyet ünnepélyes fölszentelő könyörgés kísér, s ebben a szentelendő számára a Szentléleknek a szolgálathoz szükséges kegyelmét kérik. A szentelés eltörölhetetlen karaktert nyom a lélekbe.
1598 Az egyházi rend szentségét az Egyház csak olyan megkeresztelt férfiaknak szolgáltatja ki, akiknek szolgálatra való alkalmasságáról meggyőződött. Az Egyház tekintélyéhez tartozik annak felelőssége és joga, hogy valakit meghívjon a rendek fölvételére.
1599 A latin Egyházban rendes körülmények között csak olyan jelölteket szentelnek pappá, akik készek szabadon elfogadni a cölibátust, és nyilvánosan kifejezik akaratukat annak megtartására a mennyek országa és az emberek szolgálata szeretetéért.
1600 A püspökre tartozik az egyházi rend mindhárom fokozatának kiszolgáltatása.