2010. június 07.
A vértanúság az ember áldozata, amelyet élete árán készít az Istennek, a mise a jó Isten áldozata, amelyet saját testéből és véréből készít az embernek.
2010. június 08.
Amikor befogadjátok Krisztus Urunk testét, mondjátok: „Ó az én jó Atyám, aki a mennyekben vagy, fölajánlom most neked a te kedves Fiadat úgy, amint levették a keresztről és a Szent Szűz karjába tették, úgy, amint Ő fölajánlotta magát értünk való áldozatul. Fölajánlom szentséges Testét, és szent Anyja ajkával kérem tőled bűneim bocsánatát, hogy jó szentáldozást végezhessek, hogy elnyerjem ezt és ezt a kegyelmet… a hitet, szeretetet, alázatosságot…”
2010. június 09.
Rá sem mertünk volna gondolni, hogy Istentől saját Fiát kérjük! Ami az embernek kigondolhatatlan és kimondhatatlan, és ami után még kívánkozni sem mert volna, azt Isten szeretetében kigondolta, kimondta és megcselekedte.
2010. június 10.
Gyermekeim, ha az emberek megértenék a szentáldozás értékét, kerülnék a legkisebb vétket is, csakhogy minél gyakrabban részesüljenek ebben a vigasztalásban! Mindig tisztán őriznék lelküket Isten szeme előtt.
2010. június 11.
Ugye, ha azt mondanák nekünk: „Ebben és ebben az órában föl fognak támasztani egy halottat! – gyorsan futnánk megnézni! De nem jóval nagyobb csoda-e a halottföltámasztásnál az átváltoztatás, amely a kenyeret s bort kicseréli Isten testével és vérével?
2010. június 12.
Mivel a jó Isten szeretetének szentségében önmagát akarta nekünk adni, azért már előre hatalmas, olthatatlan vágyat oltott szívünkbe, amelynek csak Ő tud eleget tenni… - Mi e nagy szentség mellett olyanok vagyunk, mint aki nagy kincs mellett szegény marad, pedig csak a kezét kellene kinyújtania!
2010. június 13.
Az isteni Eucharisztia nélkül nem volna vigasztalás a földön, az élet nem volna többé elviselhető. Amikor a szentáldozáshoz járulunk, örömünket és boldogságunkat fogadjuk magunkba.