2010. szeptember 20.
Sajnos nem elég szabad, nem elég tiszta a szívünk a földi vágyaktól. Végy egy jó száraz és tiszta szivacsot, mártsd bele valami folyadékba: duzzadásig megtelik. De ha nem száraz és nem tiszta, semmit sem szív magába. Éppígy, ha a szív nem mentes a világ dolgaitól, hiába áztatjuk meg az imádságban, nem vesz magába semmit.
2010.szeptember 21.
Vannak, akik azt mondják: „Ezt a bűnt még elkövetem. Négyet meggyónni nem kerül többe, mint hármat.” Olyan ez, mintha a fiú azt mondaná édesapjának: „Adok négy pofont, nekem annyiba kerül, mintha egyet adnék; aztán majd visszajövök bocsánatot kérni.”
2010. szeptember 22.
Mily kár, hogy veszendőbe mennek azok a lelkek, akik Krisztus Urunknak oly sok szenvedésébe kerültek!... Mi rosszat tett nekünk Krisztus, hogy így bánunk vele?... Bezzeg szegény kárhozottak, ha visszatérhetnének a földre! Ha ők volnának a mi helyünkben!...
2010. szeptember 23.
Ha egy kárhozott egyetlenegyszer tudná mondani: „Istenem, szeretlek!” – nem lenne többé kárhozott… De jaj, ez a szegény lélek elveszítette a képességét a szeretetre, pedig egykor megkapta, de nem tudta felhasználni. Szíve olyan, mint a kisajtolt szőlőfürt: nincs benne többé boldogság, béke, mert nincs benne szeretet!...
2010. szeptember 24.
Amikor papot láttok, ezt kellene mondani magatokban: „Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség által megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja táplálékát…”
2010. szeptember 25.
A vasárnap Isten vagyona; ez az ő saját külön napja, az Úr napja. Ő hozta létre a hét minden napját, valamennyit fönntarthatta volna magának, de hatot nektek adott, egyedül a hetediket tartotta meg. Mi jogon nyúltok ahhoz, ami nem a tiétek?
2010. szeptember 26.
A lopott jószág sosem jó. Az a nap, amelyet az Úrtól loptok, semmi hasznot sem hajt. Két eszközt ismerek arra, hogy valaki egészen biztosan elszegényedjék: vasárnap dolgozni és másét elvenni.