2010. november 08.
Az ítélet napján látni fogjuk Krisztus Urunk testét átragyogni azoknak a megdicsőülteknek a testén, akik méltóképpen vették Őt magukhoz itt a földön. Olyan lesz, mint az arany a rézben, vagy ezüst az ólomban.
2010. november 09.
Egy haldoklótól megkérdezték: „Mit írjunk a síremlékedre?” „Írjátok rá –felelte: Itt nyugszik egy esztelen, aki elment a világból anélkül, hogy megtudta volna, miért is jött.” Sokan vannak, akik elmennek a világból anélkül, hogy megtudták volna miért is jöttek, s anélkül, hogy emiatt a legkisebb nyugtalanságot érezték volna. Ne tegyünk mi is így.
2010. november 10.
Ha jól fel tudnánk fogni helyzetünket, majdnem azt mondhatnánk, hogy szerencsésebbek vagyunk, mint a szentek a mennyországban. Ők a kamatokból élnek, többet már nem nyerhetnek, mi viszont minden földi életünk pillanatában növelhetjük a tőkénket…
2010. november 11.
Amikor egy keresztény lélek, aki magához vette Krisztus urunkat, belép a mennyországba, növeli ott a boldogságot. Elébe jönnek az angyalok az ég Királynőjével, mert fölismerik ebben a lélekben az Isten Fiát. Akkor a lélek kárpótlást nyer minden szenvedésért és áldozatért, amely életében kijutott neki.
2010. november 12.
A jó Isten ezt fogja mondani halálunkkor: „Miért bántottál meg engem, amikor annyira szeretlek?” … Milyen kár megbántani a jó Istent, aki sosem tett velünk mást, mint jót! És kedvében járni a sátánnak, ki nem tud mást tenni, mint rosszat…
2010. november 13.
A mennyországnak, pokolnak, tisztítóhelynek már ebben az életben érezhető az előíze. A tisztítótűz azoknak a lelkében ég, akik még nem haltak meg önmaguknak; a pokol az istentelenek szívében van, a mennyország meg a tökéletesekében, akik már komolyan egyesültek Krisztus Urunkkal.
2010. november 14.
Úgy kell tenni, mint a királyok: amikor megfosztják őket trónjuktól, már előre biztos helyre küldik kincseiket. A jó keresztény is előre küldi jócselekedeteit a mennyország kapujához.