2011. február 07.
Ne hagyjuk magunkat megzavarni, ne töltsön el büszkeséggel, amit csinálunk! Semmik se lennénk, ha a szegények nem fogadnának el bennünket. Mély hálával tartozunk ezért neki: lehetővé teszik számunkra, hogy szeressük és szolgáljuk bennük Jézust.
2011. február 08.
Az örömre szükségünk van, az öröm erőt ad, fizikai értelemben is. Akinek lelke és szelleme örül, kevésbé fárad el, és mindig kész továbbra is a jót cselekedni. Az öröm az egyik legjobb védelem a kísértések ellen. Az ördög port, piszkot, tisztátalanságot hoz, és minden alkalmat megragad, hogy ránk hányja azt. Az örvendező szív meg tudja védeni magát minden tisztátalanságtól. Az örömmel teljes lélek sugárzásával prédikál. Úgy ragyog, mint Isten szeretetének lángja, örök boldogság reménye, az égető szerelem sugara.
2011. február 09.
Otthonaink legyenek valóban a szeretet és egység oázisai, hogy így ellensúlyozni tudjuk a világban háborgó gyűlöletet. A szeretet otthon kezdődik. Minden a mi szeretetünktől függ, attól, hogyan szeretjük egymást. Tegyetek meg mindent, hogy családotok szeretetben éljen, és amerre csak jártok, ennek a szeretetnek az illatát árasszátok magatokból.
2011. február 10.
Az imádságos lelkek mély csendben élnek. Nem kerülhetünk Isten színe elé, ha nem hívjuk elő és nem éljük meg a belső és külső csendet. Ezért fontos számunkra mindig és mindenekelőtt a csend.
2011. február 11.
A Szűzanya tanít meg majd bennünket az alázatra. Kegyelemmel teljes ugyan, és mégis épp ezért az Úrnak szolgálóleánya lesz. Ő Istennek Anyja, és mégis és épp ezért szolgálni megy Erzsébet otthonába. Bűn nélkül fogantatott, és mégis és épp ezért találkozik a keresztet hordozó, megalázott Jézussal, és úgy áll a kereszt alatt, mint bármely bűnös közülünk, akiknek szüksége van a megváltásra. Idézzük, hívjuk magunkba Őt, és ne szégyenkezzünk és ne késsünk legalázatosabban tenni munkánkat! Fogadjuk el és fogadjuk magunkba mindig a keresztet, mindenütt és mindenben, ahogyan megjeleníti magát előttünk, nekünk. Ahogyan Ő tette.
2011. február 12.
Ha teljesen Istenre bízzuk, Istennek adjuk át magunkat, ez azt jelenti, hogy mindenben és egészen az Atya rendelkezésére állunk, ahogyan Jézus és Mária. Máriával és Jézussal adjuk magunkat egészen Istennek, mert Isten nekünk adta magát. Mindenben és egészen álljunk rendelkezésére. Nincs mit magyarázni, hozzátenni: innen tudhatjuk meg, mennyit is adtunk magunkból, mennyire él Isten életünkben. Mennyire állunk Isten szolgálatára? Ne mondjátok, hogy nem tudjátok, mert az hazugság lenne. Mivel Isten magát adta nekünk, álljunk mindig az Ő rendelkezésére.
2011. február 13.
A kedvesség és szívesség hiánya romokba döntheti Isten művét. Hogyan is szerethetitek Jézust felebarátaitokban, ha otthonaitokban még nem uralkodik a szeretet? Igazán arra kell törekednünk, hogy minden családban”Ek Dil Prem Pur”, azaz „szeretettel telje Szív” lakozzék. Ez a négy szócska fölfedi és megmutatja, hogy Jézus velünk van, és világossággal tölt el bennünket.