2011. február 21.
Hányszor beszélünk mások hibáiról a hátuk mögött, hányszor teszünk megjegyzéseket azokra, akikkel együtt dolgoztunk… Nem meggyónni kell ezt, hanem megbeszélnünk egymás között. Amikor tudomásomra jut, milyen szenvedést okoznak a vég nélküli megjegyzések és tapintatlanságok, mindig Urunkra gondolok, aki azt mondta a bűnös asszonyt körülállóknak: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” (Jn 8,7). Tudjátok jól mi történt: mindannyian elsomfordáltak, mert tudták, hogy Jézus ismeri bűneiket. Amikor szeretetlenül beszélünk valakivel szemtől szembe vagy a háta mögött, amikor fölhánytorgatjuk régi bűneit – halljuk meg akkor Jézust, aki hozzánk is szól: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.”
2011. február 22.
Ellen kell állni mindannak, ami mélabús szomorúságba húzhat. Legyen mindennapi imádságunk: „Az Úr öröme az én erőm.” A boldogság és az öröm volt a Szűzanya ereje. Ezzel az erővel szolgálta készségesen Istent, gyermekét, és amikor méhében Erzsébethez vitte Őt, annak méhében is az örömtől mozdult meg a gyermek. Csak az öröm adhatott Máriának annyi erőt, hogy Názáretből Júdea dombjai közé siessen unokatestvéréhez, és szolgálóleányként segítsen neki. Nekünk is ugyanígy kell szolgálnunk az Urat: igaz szolgaként. És miután magunkhoz vettük az Áldozatot, szerető gondoskodással kell elindulnunk a nehézségek útján.
2011. február 23.
Jézus azt mondja az Evangéliumban: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát.” (Jn 4,34) Isten akaratát akkor teljesítjük, amikor engedelmeskedünk. Az engedelmesség bizonnyal szellemi, lelki természetű, hiszen a mennyben is ott van. Az engedetlenség volt az első bűn: Lucifer nem vetette alá magát Isten akaratának, megtagadta az engedelmességet: „nem szolgálok tovább”. Őseink, Ádám és Éva ugyanígy cselekedtek: megtagadták az engedelmességet; megették azt a gyümölcsöt, amelyet az Isten megtiltott nekik. A mi engedetlenségünk az első, az eredendő bűn folytatása.
2011. február 24.
Vajon boldogok-e, elégedettek-e a szegények, akiknek szabad és teljes szívvel végzett szolgálattal tartozunk? Örömtől dobban szívük, miként Keresztelő Szent János örömtől mozdult anyja méhében, amikor a Szűzanya elvitte hozzá Jézust. Odaadó, gyengéd, bensőséges vagyok a szegények szolgálatában? Megteszem értük azt, amit Mária tett Erzsébetért?
2011. február 25.
Próbáljuk meg mindig, minden pillanatban jobbá tenni imáinkat. A kudarcok és csalatkozások abból is erednek, hogy elhanyagoltuk az imádságot. Az imádság a szellemi és lelki élet tápláléka. Ha elhanyagoljuk, a szellemi és lelki élet elsorvad és meghal. Kérjük a Szűzanyát, hogy tanítson meg minket imádkozni, ahogyan Jézust tanította Názáretben.
2011. február 26.
A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan Ő szeret téged: személyes, benső szeretettel. Nem kell félned: Isten megad neked minden kegyelmet, amire csak szükséged van, ha te megengeded neki, hogy az imádságon, áldozatokon, szenvedésen és kemény munkán keresztül megszenteljen téged. Semmi sem lehetetlene Isten előtt, hiszen „Isten a szeretet”. (Jn 4,16)
2011. február 27.
Vagy minden, vagy semmi. Ha elhatároztuk magunkat, hogy mindent odaadunk, akkor adjunk oda mindent, másképpen nem adunk semmit sem. „Nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak.” (Lk 16,13) Jézus mondta ezt, nem Teréz Anya. És ennek meggyőződéssé kell válnia bensőnkben.