2011. augusztus 01.
Ismételjétek gyakran magatokban: Szent szeretnék lenni. Szolgálni szeretnék. Imádkozni szeretnék. Mindig azzal az elhatározással kell élnünk, hogy mindenünket odaadjuk, mert másképp nincs értelme az életünknek.
2011. augusztus 02.
A Szűzanya nagysága alázatában áll. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Jézus oly szoros egységben élt vele. Mintha csak azt kívánná, hogy egyetlen dolgot tanuljunk meg: szelídnek és alázatos szívűnek lenni.
2011. augusztus 03.
Tanuljatok meg imádkozni. Nagy veszéllyel jár, ha mind ritkábban imádkoztok. Vegyétek komolyan elhatározásotokat, hogy hűségesen fogtok imádkozni.
2011. augusztus 04.
Tudjátok, hogy szerintem melyik Kalkutta legbecsesebb háza? Bizonnyal a Szeplőtelen Szűz, a Haldoklók Háza. Miért éppen az? Mert ebben a házban soha senki sem halt meg szorongva, reménytelenül, senki sem szenvedett éhhalált, és senki sem halt meg szeretetlenül. Mi az odaérkező szegényeknek csak azt adjuk, amit kérnek tőlünk, mindenkinek saját hite szerint: a Gangesz vizét vagy szenteltvizet… Segítünk nekik, hogy az igazi hazába jussanak, amelyről hitük könyve beszélt, legyen az a Biblia, a Korán vagy a Védák…
2011. augusztus 05.
Nem várjuk otthon ülve, hogy az emberek eljöjjenek hozzánk: felkelünk és „sietve” elmegyünk szolgálni, ahogyan a Szűzanya, miután Jézus megfogant benne. Járjuk az utakat (kezdetben valaki úti nővéreknek nevezett minket), és ahogy megyünk, imádkozunk.
2011. augusztus 06.
Az élet csodálatos szépség; Az élet megvalósítandó álom; Az élet játék, amit játszani kell; Az élet fájdalom, amit le kell győzni; Az élet dal, hogy daloljuk; Az élet kaland, mellyel szembeszállunk… Végül hozzáteszem: Az élet élet, amelyet meg kell menteni.
2011. augusztus 07.
Nagyon boldog leszek akkor, ha tudomásomra jut majd, hogy közületek a legnagyobbak is meghozzák az engedelmesség áldozatait, és ha a legfiatalabbak is áldozatot vállalnak a szeretetszolgálatban a szegények között. Kérlek mindannyiótokat, hozzatok áldozatot a tisztaságban; a belső és külső tisztaságban egyaránt.