2011. szeptember 26
Csak egyetlen életünk van: miért kell azt megnehezítenünk egymásnak? Mindannyiunknak más-más talentuma van. Jézus, Mária, József alkották a Szent Családot, nem csupán Jézus. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Józsefre, az ácsra, Jézus nagyságára és Mária szeplőtelenségére is szükség volt. Ugyanígy a mi családjainkban is.
2011. szeptember 27.
Szerelmetes bizalom az Isteni gondviselésben. Tudjátok, hogy ezer meg ezer embernek adunk itt enni Kalkuttában. Történt egy napon, hogy egy nővér odajött hozzám és azt mondta nekem: „Anyám, nincs semmi, amit megfőzhetnénk.” – Sohasem történt ilyen azelőtt. De íme, pontban kilenckor jön egy autó tele kenyérrel: a Kormány bezárta az iskolákat arra a napra, és az így megmaradó kenyeret elküldte nekünk. Lássátok meg újra Isten gondoskodását: inkább bezáratta az iskolákat, de nem hagyta meghalni az éhezőket. Mennyi gyöngédség és gondoskodás jön Istentől.
2011. szeptember 28.
Tanuljunk Máriától, aki a gyermek Jézus gondviselője és tanítója volt. Ahogyan Ő tette, mi is úgy figyeljünk arra, hogy mire van szüksége szegényeinknek és mindenkinek, melyek az anyagi és szellemi szükségleteik. Úgy, ahogyan Ő járt, vele járjunk a szegények közé, a betegekhez, a magányosokhoz, az éhezőkhöz, a rosszul öltözöttekhez, a hajléktalanokhoz, és mindig és mindenben viselkedjünk az Ő példája szerint.
2011. szeptember 29.
Amikor a keresztre és a szentségtartóra nézünk, megkérdezzük magunktól, hogy miután Jézus értünk meghalt, és szeretetéről, irgalmáról ily módon tanúskodott, mindezek után miért hagyta reánk az Oltáriszentséget is? Bizonyára elég volt az, amit tett, de ránk gondolva megadta nekünk a lehetőséget, hogy osztozzunk keresztre feszítésében, és életünkben megélhessük azt. Az Utolsó Vacsoránál Ő már tudott a tövisekről, az árulásról, már mindent tudott… Kapcsoljátok össze azokat a szenvedéseket és a keresztre feszítést a szentségtartóval; az Ő testét az Oltáriszentséggel: teste úgymond újra megtöretik, áldozata mindennap megújul.
2011. szeptember 30.
Gyakran, nagyon gyakran beszélünk az imádságról, és sok könyvet is írtak már erről. Halljátok meg, mit mond Szent Ignác, a szent, aki az ima alamizsnáját kérte: „Hová mész? Ki elébe járulsz?” – Ő kis dolgokat tanácsolt: egy pillanatra megállni mielőtt a szentelt vízhez érnénk, köszönetet mondani, mielőtt magunkhoz vennénk az ostyát…: apró dolgok, jelentékteleneknek is mondhatjuk, de hozzájárulnak az imádságos szellem megteremtéséhez.
2011. október 01.
Miközben Lisieux „Kis Virága”haldoklott, nővértársai azon tanakodtak, hogy mit is írjanak majd róla? Kis Teréz meghallotta, megörült neki és ezt mondta Jézusnak: „Te nagy dolgokat cselekedtél, nagy dolgokat egy méltatlan senkivel.” Ő kis dolgokat cselekedett nagy szeretettel, hétköznapi dolgokat rendkívüli szeretettel, és Róma ezért nyilvánította szentté. Ott, a Kármelben, ahol ez a Kis Virág lakott, él egy öreg apáca, akit senkinek sem sikerült fölvidítani és boldoggá tenni. Állandóan zsörtölődött, ezért senki sem akart vele foglalkozni. Az egyetlen önkéntes ajánlkozó a Kis Virág volt, mert szerette Jézust. És mindennap ugyanaz a litánia: „Túl lassú vagy” vagy „Túl gyorsan mész”, „A halálba fogsz kergetni”, „Már megint mit csinálsz?”, „Nem tudsz egy kicsit fürgébb lenni?”. Állandó zsémbeskedés tehát. És a Kis Virág mindig engedelmeskedett ennek az apácának, és minden kérését teljesítette. Csodálatos és teljes engedelmesség.
2011. október 02.
A kis Bernadett főnöknője irigy volt, és azt kérdezte: „Miért téged választott a Szűzanya?” De Bernadett sohasem sértődött meg és sohasem válaszolt: mindig vakon engedelmeskedett. Ne szalasszátok el tehát a felkínálkozó alkalmakat! Jelentéktelen dolgoknak tűnhetnek, de Isten számára semmi sem jelentéktelen.