Urunk mennybemenetelének ünnepe
Ascensio Domini – a húsvét utáni hetedik vasárnapon ünnepeljük, hogy kereszthalála és feltámadása után negyven nappal mennybe ment Krisztus Urunk. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte.

Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszállt.
Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts,
azért szálltál fel, hogy fölemelj.
Ha magamtól emelkedem fel, elesem,
de ha te emelsz fel, sértetlen maradok...
Neked, aki feltámadsz, ezt mondom:
Uram, te vagy a reménységem;
neked, aki a mennybe szállsz:
te vagy az én menedékem.
(Szent Ágoston)

Áldozócsütörtök vagy áldozónap húsvét után a negyvenedik nap; 1918-ig ekkor zárult a húsvéti szentáldozás ideje, ebből ered az ünnepnap egyedülálló, magyar néve: áldozócsütörtök. Jelenleg pünkösd vasárnapján az esti szentmiséig tart a húsvéti idő.
Urunk mennybemenetelét az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. De ekkortól a Szentírásból ismert húsvét utáni negyvenedik napra került. Így a nyugati kereszténységben legkorábbi lehetséges dátuma április 30, a legkésőbbi június 3.
A XII. századtó kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. A középkori és kora újkori Magyarországon szokás volt, hogy az áldozócsütörtöki misén a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzták a templom mennyezetéig.
Liturgikus színe: a fehér. Az ünnep témáját az evangélikus liturgikus könyv így foglalja össze: „Isten jobbjára ült: közbenjár egyházáért.” Jézus Krisztus mennybemenetelének leírása az Újszövetségben három helyen szerepel: Márk evangéliuma 16. fejezetében, Lukács evangéliuma 24. fejezetében és az Apostolok Cselekedetei 1. fejezetében.
Szent Ágoston szerint az egész világon elterjedt ünnep. Az Úr utolsó rendelkezéseit, a Vígasztaló megígérését és a menybemenetelt beszéli el a liturgia.
„Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk, Mennybemeneteled a mi meg-dicsőülésünk... Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk, és szívünk hozzád emelkedjék. De azt is add meg, hogy fölemelkedve ne váljunk gőgössé, se ne bizakodjunk el erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna. Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted, mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység, hozzád emelése viszont biztonság. Te, aki fölmentél a mennybe, menedékünk lettél...” (Szent Ágoston)