Hirdetések
„A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát.
Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja:
"Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet.
Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt.
Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét.
A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam.
Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram.” (Sir 24,1-7)
Október 02. vasárnap, Évközi 27. vasárnap
„Ne szoktasd a szádat zabolátlan szóra, mert könnyen átsiklasz a bűnös beszédre.
Az apádra gondolj és szülő anyádra, amikor a nagyok társaságában ülsz. Előttük magadról ne feledkezzél meg, nehogy szokásaid zavarba hozzanak, s azt ne kelljen kívánnod: bár ne születtél volna, vagy átkoznod kelljen születésed napját.
Azon, aki megszokta a hitvány beszédet, élete végéig nem fog a nevelés.
Két embercsoport bűnt bűnre halmoz, s a harmadik hívja ki a haragot.
A szenvedélyes vágy ég, mint a lángoló tűz, s nem alszik ki, amíg el nem emésztődik. Az ember, aki saját testével vétkezik, nem szűnik meg, míg a tűz le nem ég. Az erkölcstelennek minden falat édes, nem hagy fel a bűnnel, amíg csak meg nem hal.” (Sir 23,13-17;)
Szeptember 25. vasárnap, Évközi 26. vasárnap - Szentírás vasárnapja
„Uram, Atyám, és életemnek Istene, ne verj meg engem nagyravágyó szemmel, és a mohóságot tartsd távol tőlem. Érzéki, testi vágy ne fogjon el, ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély. Fiaim, halljatok a száj fegyelméről, aki ezt megtartja, nem esik csapdába. Ajkával a bűnös bajba keveredik, elbukik a gőgös és a gyalázkodó.
Ne szoktasd a szád az esküdözéshez, ne szokj rá, hogy a Szent nevét emlegesd.
Mert amint a vallatóra fogott szolgát szíjból font korbáccsal kékre-zöldre verik, úgy az sem ment a bűntől, aki örökké esküszik és visszaél a Szentnek nevével.
Aki sokszor esküszik, bűnt halmoz fejére, s a büntető bot nem hagyja el házát. Ha hibázik, rajta a bűn büntetése, ha rá sem hederít, kétszeres a bűne. Ha hamisan esküszik, nem lehet igaz, és sok próbatételben lesz része házának.” (Sir 23,4-11)
Szeptember 18. vasárnap, Évközi 25. vasárnap
„Az épület falába illesztett gerendák nem válnak szét a megrázkódtatástól. Épp ilyen szilárdan áll a megfontolt szív, sohasem csügged el. A bölcs megfontoltságra támaszkodó szív olyan, mint jó falon a homokvakolat. A falon csupaszon heverő kavicsok nem tudnak, ha szél van, megmaradni. A szív sem szállhat szembe a rémekkel, ha a balgának töprengése nyomja. Könnyet fakaszt, aki megböki a szemet, aki a szívbe döf, az fájdalmat okoz. Aki követ dob a madár után, elűzi, aki barátját gyalázza, az megszegi a barátságot. Ha kardot rántottál a barátodra, ne essél kétségbe, van út visszafelé.
Ha barátod ellen szót emeltél, ne aggódj, van mód a kiengesztelésre. De hogyha gyalázod, megveted, titkait fölfeded és tőrbe csalod, akkor minden barát elmenekül tőled. Légy hű barátodhoz, hogyha tönkremegy is, hogy majd szerencséjében is részed lehessen. Tarts ki mellette nélkülözésében, hogy örökségében is osztozhassál vele.”
(Sir 22,16-23)
Szeptember 11. vasárnap, Évközi 24. vasárnap
„A megfontolt embernek a fegyelem, mint az arany ékszer, mint a díszes karkötő, amit a jobb karján visel. A balgának lába berohan a házba, a tapasztalt ember sokkal tartózkodóbb. A balga már az ajtóból beles a házba, a jól nevelt ember megáll kívül.
Neveletlenség az ajtón hallgatózni; a bölcs nagyothall, ha pletykálnak előtte.
A fecsegők ajka mások szavait szajkózza, a bölcs minden szavát leméri mérlegen.
A balga a szájában hordja a szívét, a bölcsnek szívébe van rejtve a szája.
Amikor ellenfelét átkozza a gonosz, a saját maga fejére szór átkot.
Aki rágalmaz, az magát szennyezi be, s akárhol lakjék is, gyűlölik az ilyet.”
(Sir 21,21-28)
Szeptember 04. vasárnap, Évközi 23. vasárnap
„A bölcs tudománya nő, mint az áradat, a tanácsa olyan, mint az élő víz forrása.
A balgának szíve olyan, mint az összetört edény, nincs az a tudás, amely összeragaszthatná. Hogyha a bölcs ember meghall egy okos szót, dicséri és egy másikat fűz hozzá. Ha a balga hallja, csúfot űz belőle, és egyszerűen a háta mögé dobja. Balgával beszélni súlyos úti poggyász, de a bölcs ajkán kellemes hang csendül. Értelmes szót vár a gyűlésen az ember, és a bölcs szavait szívében forgatja. A balga bölcsessége olyan, mint az összedőlt ház, a tudása pedig ostoba fecsegés. A balgának olyan a tanulás, mint lábnak a bilincs, mint a csuklóbilincs az ember jobbján. A balgának messze hallik a hangja, ha nevet, az okos ember csendesen mosolyog. A megfontolt embernek a fegyelem, mint az arany ékszer, mint a díszes karkötő, amit a jobb karján visel.”
(Sir 21,13-21)
Szeptember 28. vasárnap, Évközi 22. vasárnap
„Fiam, ha vétkeztél is, többé ne tedd, régebbi bűneid miatt pedig imádkozzál.
Mint a kígyó elől, menekülj a bűntől, mert megharap, hogyha közelébe kerülsz. Fogai olyanok, mint az oroszláné, elrabolja velük az ember életét. Minden igazságtalanság kétélű kard, sosem gyógyul meg a seb, amit ejt. Palotákat rombol az erőszak s kevélység, így a fennhéjázó háza összeomlik. Ha Istennek fülébe jut a szegény imája, akkor nem késik az ítélete. Aki gyűlöli az intést, az a bűnös nyomában jár, aki az Urat féli, az a szívére veszi. A szájhőst messziről föl lehet ismerni, s a bölcs észreveszi, amikor kisiklik. Aki idegen pénzen építi a házát, a saját sírhalmához hordja a köveket. Mint egy csomó kóc, olyan a bűnösök gyűlése, a végzetük pedig emésztő tűz lángja. A bűnös életútja ki van kövezve, de az út vége az alvilág mélysége. Ura érzékeinek, aki megtartja a törvényt, a teljes bölcsesség az Isten félelme. ”
(Sir 21,1-11)
Augusztus 21. vasárnap, Évközi 21. vasárnap
„A goromba ember csupa üres locsogás, amely ki nem fogy az ostobák szájából. A balga szájából semmibe sem veszik a közmondást, mert nem akkor mondja, amikor kellene.
Van, akit a szegénység megóv a rossztól, s nincs, ami zavarná békés nyugalmában.
Van, akit tönkretesz a szerénykedése s elpusztul, mivel elrejti az arcát.
Van, aki félelmében ígéretet tesz a barátjának, és ellenségévé teszi minden ok nélkül.
A hazugság csúnya szégyenfolt az emberen, s az ostobák szájából csak úgy ömlik.
Jobb még a tolvaj is, mint aki hazudik, de mind a kettőnek pusztulás a sorsa.
Borzasztó dolog a hazugság szokása, szégyenét a hazug mindig magán hordja.
Beszédjével a bölcs sokra viszi, az okos ember tetszik a hatalmasoknak.”
(Sir 20,19-27)
Augusztus 14. vasárnap, Évközi 20. vasárnap
„Van megaláztatás, amely dicsőségre vezet, de sok megalázott fölemeli a fejét. Van, aki kevés pénzen sokat vásárol, mégis hétszeres árat fizet. A bölcs kevés szóval népszerűvé válik, a balgák kedvessége meg kárba vész. Nincs hasznod a buta ajándékaiból, mert kapzsi a szeme: hétszeres viszonzást vár. Keveset ad, de sokat kifogásol, kitátja a száját, mint egy kikiáltó. Amit ma kölcsönad, holnap visszakéri. Milyen ellenszenves az efféle ember! A balga azt mondja: "Nekem nincs barátom, senki sem ad hálát adományaimért. Akik kenyeremet eszik, azoknak gonosz a nyelvük!" Mily sokan, s mennyiszer nevettek már rajta! Jobb a földön megbotlani, mint a nyelvvel véteni, ezért a gonoszok hamar elbuknak.” (Sir 20,11-18)
Augusztus 7. vasárnap, Évközi 19. vasárnap
„A rendreutasítás sokszor késik. Van, aki hallgat és ez az okos ember. Jobb kérdőre vonni, mint némán duzzogni. Kártól menekül meg, aki bevallj a bűnét…
Van, aki hallgat és ezért bölcsnek tartják, s van, akit gyűlölnek, mert túl sokat beszél.
Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár.
Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre. Aki szaporítja a szót, attól iszonyodnak, és a fennhéjázót gyűlölettel nézik.
Sokaknak vesztükre szolgál a sikerük, egynémely találat veszteséggel ér fel.
Vannak ajándékok, amikkel mit sem nyersz, de kétszeresen viszonzott ajándék is akad.”
(Sir 20,1-3; 5-10)
Július 31. vasárnap, Évközi 18. vasárnap
 |
|
|
|
