Hirdetések
„Van, aki megbotlik, de nem szándékosan, de hát a nyelvével ki nem vétkezett még?
Beszélj szomszédoddal, mielőtt lehordod, és tartsd meg a Fölséges törvényét. Minden bölcsesség az Úrnak félelme, minden bölcsességben ott a törvény megtartása. Még nem bölcsesség a rossznak ismerete, s még nem okosság a bűnösök tanácsa. Van ravaszság is, de az utálatos dolog, nincsen annak esze, aki nem bölcs. Jobb, aki istenfélő, ha kevésbé okos is, mint aki sokat tud, s megszegi a törvényt. Van ravasz okosság, de az nem sokat ér, akad, aki csalással akar boldogulni. Van, aki meghajol, mintha csak gyászolna, pedig a benseje telve álnoksággal. Lehorgasztja fejét, s úgy tesz, mint a süket, de ahol nem látják, rád támad. És ha nincs ereje gonoszságot tenni, mihelyt alkalma van, elköveti mégis. Az embert elárulja a külseje, arcvonásaiból a bölcs megismeri.” (Sir 19,16-29)
Július 24. vasárnap, Évközi 17. vasárnap
„Ne mondd soha tovább, amit más mond neked, akkor neked sem okoz kárt soha senki.
Ne szólj barátodról, se ellenségedről, s ha nincs károdra, akkor ne nyilatkozz. Mert aki meghallgat, óvakodik tőled, és adott időben gyűlölettel néz rád. Ami füledbe jut, az veled szálljon sírba, ne aggodalmaskodj, nem fogsz szétpukkadni. Egyetlen szó miatt gyötrődik a balga, mint a szülő asszony a magzata miatt. Mint a nyílvessző, mely a combjába fúródott, olyan a szóbeszéd a balga szívében. Kérdezd meg barátod, hogy csakugyan úgy tett-e, és ha úgy tett, mondd neki, többé ne tegyen úgy.
Kérdezd meg szomszédod, mondott-e valamit, és ha mondott, kérd meg, hogy máskor ne mondjon. Beszélj barátoddal, mert sok a rágalmazó, s ne higgy minden szóbeszédnek.” (Sir 19,7-15)
Július 17. vasárnap, Évközi 16. vasárnap
„Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged győzelmi ünnepet ül. Csupa szórakozásból álló életnek ne örülj, ne keveredj soha ilyen társaságba. Kölcsönből rendezett lakmározásokkal ne tedd magad tönkre, ha erszényed üres. Aki így él, soha nem lesz gazdag, aki a keveset megveti, az mindent elveszít. Bor és nők tévútra viszik a bölcseket, arcátlanná válik, aki kikezd a rossz nőkkel.
Rothadás és férgek veszik birtokukba, s hamar véget vetnek a bősz szenvedélynek.
Könnyelmű, aki túl hamar megbízik, s aki bűnt követ el, az maga ellen vét.
Aki örül a gonoszságnak, azt elítélik, de aki a pletykát gyűlöli, elkerüli, ami gonosz”. (Sir 18,31;19,1-6)
Július 10. vasárnap, Évközi 15. vasárnap
„A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.
Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel.
Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján.
Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bűnös vagy, mutasd ki: meg akarsz térni. Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj. Készülj fel, mielőtt fogadalmat tennél, s ne légy olyan, mint aki az Urat kísérti. Gondolj a haragra napjaidnak végén, és a megtorlásra, ha elfordítja arcát.
A bőségben az éhség napjaira gondolj, a gazdagság napjain a bajra s szegénységre.
Reggeltől estéig elillan az idő, s elrohan minden az Úr színe előtt.”
(Sir 18,18-26)
Július 3. vasárnap, Évközi 14. vasárnap
„Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja őket.
Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük.
Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját.
Megszánja mind, aki meghallja intelmét, s aki törvényeit szorgosan kutatja.
Fiam, jótettedhez ne fűzz ócsárló szót, sem adományodhoz bántó beszédet.
Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó.
Nem ér-e többet egy szó az adománynál? A jótékony ember mindkettővel szolgál.”
(Sir 18,11-17)
Június 26. vasárnap, KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE, ÚRNAP
„Aki öröktől él, az teremtett mindent, csak az Úr bizonyul igaznak.
Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni?
Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni?
Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni. Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan. Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz? Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy.
Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homokszem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten.” (Sir 18,1-10)
Június 19. vasárnap, SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAP
„Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát. Egy nap majd fölkel és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek. A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették.
Térj meg az Úrhoz és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg.
Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot.
Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét?
Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent.
Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek!”
(Sir 17,22-29)
Június 12. vasárnap, PÜNKÖSDVASÁRNAP
„Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét. Megegyezett velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit. Látták a szemükkel fényes dicsőségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját. "Kerüljetek - így szólt - minden gonoszságot", és rendet teremtett ember s ember között. Az útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől. Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze. Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja.
Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt.
Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát.”
(Sir 17,11-22)
Június 5. vasárnap, URUNK MENNYBEMENETELE
„Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen.
Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette. Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket.
Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte.
Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki.
Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz.
Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát.
Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék művei nagyságát.”
(Sir 17,1-10)
Május 29. vasárnap, Húsvét 6. vasárnapja
„Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul. Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott: Az istentelenek hadába mart a tűz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen. Nem tűrte el a régmúlt idők gigászait, akiket hűtlenségbe vitt az erejük. Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte. Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bűnéért elűztek birtokából. Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége. Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bűnhődnék. Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg és ő árasztja ki haragját. Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit.” (Sir 16,4-13)
Május 22. vasárnap, Húsvét 5. vasárnapja
 |
|
|
|