Hirdetések
„Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr. Az Úrnak félelme bölcsesség és műveltség, s ami kedves neki, az a hűség és szelídség. Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje. Ne légy képmutató az emberek előtt, és ügyelj gondosan ajkadnak szavára.
Ne bízd el magadat, mert hátha elesel, s magad hozol ezzel szégyent a fejedre. Mert az Úr feltárja, amit te elrejtesz, és az egybegyűltek előtt a földre sújt. Ott kiderül, hogy nem vagy istenfélő, és hogy a szíved csalással van tele.”
(Sir 1, 26-30)
Szeptember 26. vasárnap, Évközi 26. vasárnap - Szentírás vasárnapja.
„A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül.
Látta, megszámlálta: okosságot ad és érteni tudást, s dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá. A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága.
Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya.
A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része.
Hallgat, amíg el nem jön a beszéd ideje, bölcsességét aztán sok száj magasztalja.
A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bűnös irtózik Isten félelmétől.
Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat,
akkor majd elhalmoz vele az Úr.” (Sir 1, 18-26)
Szeptember 19. vasárnap, Évközi 25. vasárnap.
„Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú. Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad s hosszú életet. Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek. Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is. A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak.
Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrük megtelik.
A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül.”
(Sir 1, 11-18)
Szeptember 12. vasárnap, Évközi 24. vasárnap.
„Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú.
Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad s hosszú életet. Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek. Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is. A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak. Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrük megtelik. A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül.”
(Sir 1, 1-9)
Szeptember 5. vasárnap, Évközi 23. vasárnap.
„Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála.
A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba?
Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni?
Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot.
A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe?
Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire.”
(Sir 1, 1-9)
Augusztus 29. vasárnap, Évközi 22. vasárnap.
„De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát. Az elemek ugyanis átalakulnak, ahogy a húros hangszerben is a hangoktól függően változik a dallam, noha mindegyik megtartja a maga zengését. Ez világlik ki a történtek tüzetes szemléletéből. A szárazföldi lények ugyanis vízivé változtak, és az úszó állatok kimentek a szárazra. A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig megfeledkezett oltó természetéről. A lángok azonban nem emésztették föl a bennük járó mulandó lények testét, és nem olvasztották el a könnyen olvadó égi eledelt, amely jéghez hasonlított. Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.”
(Bölcs 19, 17-22)
Augusztus 22. vasárnap, Évközi 21. vasárnap.
„De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben. Mások ismeretlen jövevényeket nem fogadtak be, ők azonban érdemekben gazdag vendégeket vetettek szolgaságra. De még egyet! Azért is számadásra vonják őket, mert míg azok az idegeneket rögtön gyűlölködve fogadták, addig ezek ünnepségek közt befogadták őket, s miután már egyazon jogok részesei lettek, súlyos robottal sanyargatták őket. De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát.” (Bölcs 19, 13-17)
Augusztus 15. vasárnap, Évközi 20. vasárnap.
„Az egész teremtés újjáalakult ugyanis természetében, hogy egészen különös parancsnoknak engedelmeskedjék, hogy gyermekeid sértetlenül megmaradjanak.
Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld bukkant elő, ahol azelőtt víz volt - nyitott út a Vörös-tengerből és zöldellő mező az örvénylő áradatból.
Ezen vonultak át az egész néppel azok, akiket kezed oltalmazott, és bámulatos csodákat láttak. Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.”
(Bölcs 19, 6-9)
Augusztus 8. vasárnap, Évközi 19. vasárnap.
„A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek. Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekből kiűzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek. Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna őket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majd hogy meg nem haltak, és még a levegőbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni. A gonoszság gyávának bizonyul, és ítéletet mond saját maga fölött. Zaklatja a rossz lelkiismeret, és mindig a legrosszabbat tételezi föl.
A félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségről, amit a megfontolás nyújt.”
(Bölcs 17, 7-11)
Augusztus 1. vasárnap, Évközi 18. vasárnap.
„Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elől. Azt hitték, hogy titkos bűneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette őket hatalmába, és rémképek ijesztgették őket. Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal. Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani. Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt.„
(Bölcs 17, 2-6)
Július 25. vasárnap, Évközi 17. vasárnap.
 |
|
|
|
