Hirdetések
„Örök szövetségben megígérte neki: többé nem pusztít el mindent az áradat.
Ábrahám egy sereg népnek híres atyja, nincs, aki dicsőségben versenyezhet vele.
Megtartotta a Magasságbeli törvényét, és szövetséget kötött vele. Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s hűséges maradt a megpróbáltatásban. Ezért esküvel ígérte meg neki, hogy utódaiban megáldja a népeket, s megsokasítja törzsét, mint a föld porát, és felmagasztalja, mint a csillagokat, örökrészt ad neki tengertől tengerig, és a folyamtól a földnek határáig. Ábrahám kedvéért Izsáknak is újra megígérte áldását minden nép számára; (Izsák) a szövetséget Jákobra ruházta, (s az Úr) megerősítette áldásaival. Örökrészül neki adta az országot, ő meg szétosztotta a tizenkét törzs között.”
(Sir 44,18-23)
Szeptember 16. Vasárnap, Évközi 24. vasárnap.
„Ám az elsők a jótett férfiai, jótetteiket nem felejtették el.
Gazdag örökséget nyertek fiaikban, s ennek az örökségnek ők a forrásai.
Hűséges marad a törvényekhez törzsük, és a kedvükért még az unokáik is.
A nemzetségük örökre megmarad, igazságosságuk nem merül feledésbe.
A tetemüket békén eltemették, nevük nemzedékről nemzedékre száll.
Bölcsességükről beszél a közösség, és dicséretüket gyűlésen hirdetik.
Hénoch tetszett az Úrnak, azért elragadta, a megtérés példája a nemzedékek előtt.
Noét feddhetetlen igaznak találta, a harag idején ő volt az új hajtás.
Miatta maradt meg egy maréknyi ember, amikor jött az ár.” (Sir 44,10-17)
Szeptember 09. Vasárnap, Évközi 23. vasárnap.
„Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb.
Ha hozzákezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.
Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik?
Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből.
De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.
Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen.
Sok dicsőt teremtett az Úr, megmutatta nagyságát ősidők óta.
Voltak, akik királyként uralkodtak és hírnevet szereztek hőstetteikkel.
Voltak, akik bölcs tanácsokat adtak, s mint jövendőmondók, mindent láttak.
Mások útmutatásokkal kormányozták a népet, a népi bölcsesség okosságával, s tanításuk megfontolt előadásával.”
(Sir 43,30-33; 44,1-6)
Szeptember 02. Vasárnap, Évközi 22. vasárnap.
„Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után.
Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.
Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk.
A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei.
De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik.
Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden.
Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden művei.
Félelmetes az Úr és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.
Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb.
Ha hozzákezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.”
(Sir 43,22-30)
Augusztus 26. Vasárnap, Évközi 21. vasárnap.
„Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél,
s így az északi szél, meg a forgószél is.
Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás.
Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.
Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske.
Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá.
Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.
Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után.
(Sir 43,17a-22)
Augusztus 19. Vasárnap, Évközi 20. vasárnap.
„Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait.
A Szent szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.
Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában.
Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.
Amikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám.
Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői.
A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit.
Mikor megpillantják, reszketnek a hegyek.
Dörgő hangjától jajveszékel a föld.” (Sir 43,9-17a)
Augusztus 12. Vasárnap, Évközi 19. vasárnap.
„Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: "Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!" Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.
És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt.
A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt.
Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.”
(Sir 43,1-8)
Augusztus 5. Vasárnap, Évközi 18. vasárnap.
„Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát.
A felragyogó nap meglát minden dolgot, és az Úr keze műve telve dicsőséggel.
Az Úr még szentjeit sem tette rá képessé, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt.
A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit.
Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat.
Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana.”
(Sir 42,15-20)
Július 29. Vasárnap, Évközi 17. vasárnap.
„Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni.
Számláld meg és mérd meg, amit másnál leteszel, írd fel kiadásod és a bevételed.
Ostobára, balgára ne restellj rászólni, se az ősz öregre, ha ifjakkal civódik. Akkor valóban példakép számba mégy, s elismerést aratsz mindenki előtt.
A lány az apjának - anélkül, hogy tudná - gondterhes, s álmatlan éjszakákat szerez.
Amíg fiatal, nehogy későn menjen férjhez, ha pedig férjhez ment, nehogy meggyűlöljék;
amíg érintetlen, hogy félre ne vezessék, s teherbe ne essék az apai házban; a férje mellett, nehogy görbe úton járjon, s asszony korában, nehogy meddő legyen.
Makacs lányod fölött őrködj szigorúan, nehogy beszennyezze a nevedet, nehogy városszerte pletykálja a nép, és szégyent hozzon rád mindenki előtt.” (Sir 42,6-11)
Július 22. Vasárnap, Évközi 16. vasárnap.
„Szégyelld, ha becsmérlő szóval illeted barátod, ha méltatlankodsz, mikor adakozol,
hogyha továbbadod, amit hallottál, s bizalmas tárgyalás titkát kifecseged.
Akkor valóban van benned szégyenérzet, és tetszésre találsz minden ember előtt.
De a következő dolgokat ne szégyelld, ne vess ügyet senkire, mert bűn volna:
a Magasságbeli törvényét és a szövetséget, azt, hogy az istentelent igazságot téve elítéled,
elszámolsz azzal, aki útitársad volt, és örökséget osztasz barátaid között,
a mérleget és tányérját megvizsgálod, vagy a szerzeményt, akár sok, akár kevés,
az adás-vevés útján szerzett nyereséget, azt, hogy gyermekeidet gyakran megbünteted, és a rossz rabszolgának az alfelére veretsz.”
(Sir 41, 25-27; 42,1-5)
Július 15. Vasárnap, Évközi 15. vasárnap.
 |
|
|
|
